Az 5000 német katonából álló ezredből négy zászlóalj gyalogosai a nyugati falon tátongó réssel szemben, a várral szembeni magaslatokon (a mai Szarvas utca vonalában sorakozott fel. Az ezred másik két zászlóalja a vár más részei ellen készült fel. A Gyulaffy László parancsnoksága alatt álló tihanyi hajdúk a vár déli végén levő főkapu ellen vonultak fel.

  Délelőtt 9 órakor megkezdődött a harc. Az adott jelre a támadók háromszor „Jézus”-t kiáltotta, majd eldördült három ágyúlövés, s minden irányból megindult a roham a vár védői ellen. Az öldöklő harc este 7óráig tartott. A gyilkos tüzeléstől először a vár kapuj, majd a vár épületei is égni kezdtek. Elsőnek a tihanyi magyar hadúk törtek be a várba, miután a főkaput felrobbantották. A kapun beözönlő magyar gyalogság a résen védekező török katonák hátába került, mire azok nagy nehezen elszakadva a résen át támadó német gyalogságtól, megpróbáltak visszavonulni a belső vár kapuja felé. Ekkor a német gyalogság is betört a résen, s irgalmatlanul legyilkolta a menekülő török katonákat.

  Istvánffy Miklós szerint a menekülő török katonák a németektől való félelmükben eldobálták fegyvereiket és a magyar katonáknak adták meg magukat.a megvadult német katonák helyenként a magyarokkal is összeverekedtek, s a törökökkel együt németek és magyarok is elestek egymás fegyvereitől.

  Forgách szerint „azt a helyet, ahol a fal megnyílt, a németek követelték maguknak. A magyarok szekercékkel bedöntik a kaput, mások létrákon kapaszkodnak; elsőnek Gyulaffy László rontott be embereivel a kapun, és tüzes csóvákat vetett a tetőkre, rövidesen behatoltak a németek is; ugyanakkor véletlenül felrobbant a lőpor is. Gyilkolás és tűzvész keveredik mindenhol, rengeteg törököt levágnak. De a katonák fosztogatni kezdenek, miközben a néemtek el akarják ragadni a zsákmányt, az ellenszegülő magyarok közül sokan ott vesznek. Az a vár, amely méltó volt a nagy és gazdag püspökséghez, egytlen nap leforgása alatt a tűzvész örvényében a földig pusztult.”

  Istvánffy Miklós beszámolt a vár teljes pusztulásáról: „…A kiváló művű templom, mely cseréppel volt fedve, s a földalatti kripta, melyet Szent István, az első király építtetett, továbbá a nagyon magas harangtorony, melyeket pedig a törökök kijavítva és újra fedve, sok éven át épségben megőriztek, szinte pillanatok alatt leégett.”

  Zasius 1566. július 2-én Bécsben kelt levelében az alábbiakat írta Veszprém elfoglalásáról: „Thury György tanácsára a grófok (Salm, Schellendorf és a magyar urak) Veszprém ellen fordultak; gyorsan ostromoltak, és június 30-án rohamot intéztek. A törökök oly vitézül védték magukat, hogy a roham 13 óra hosszat tartott, és több mint 300 emberünk vesztett el. Este 8 órakor bevették a várat. Egy fogoly sem volt. Sok ágyút és eleséget nyertek.”

  Más források szerint is csak három török tiszt maradt életben a harc végére; ezeket Pozsonyba vitték fogságba. A harcban mintegy 200 török katona esett el; az ostromlók vesztesége: 150 halott sé 50 sebesült. Jelentős volt a zsákmány, különösen sok volt a ló. A török várőrség asszonyai és gyermeke a győztes katonák kezére kerültek. Volt egy Basilea nevű csodálatosan szép török nő – róla Istvánffy Miklós is megemlékezik –, akit Claus von Haldistadt ezredesnek ajándékoztak.

  Veszprém visszafoglalásáról mások is beszámoltak. Így Nádasdy Kristóf a veszprémi táborból írt Nádasdy Tamásnénak 1566 július 2-án levelet az eseményről: „Palotáról jövénk az haddal ide Beszprém alá június 29. napján és 30. napján, azaz vasárnap ostromlók mind az egész haddal és az Úristen kezünkbe adá!” Ugyancsak Nádasy Kristóf egy leveléből arról értesülünk, hogy a török csapatok a vár bevétele után néhány nappal már ott portyáztak Veszprém alatt: „Az Úristen csodálatosképen Beszprémet minden emberi reménység ellen kezünkbe adá! Az török körülünk lézeng; az vár tűz miatt igen megromlott… Valakit benne hagynak, igen éberen kell benne aludnia!” A török portyázóktól állandóan zaklatott Veszprém várának új parancsnokává a király Széchenyi Mihályt nevezte ki.

  Veszprém visszafoglalása után a királyi sereg egy esetleges török ellentámadás elhárítására, bár a török fősereg ezekben a napokban még Zimony térségében volt, Palota körül táborozott.

  Az ostrom során leégett a székesegyház is, így több mint egy évszázadig csak az altemplomot tudták használni.

  A bécsi Haditanács a vár kijavítását rendelte el, melynek során az 1570-es években itt tevékenykedett Suess Orbán, Bernado Gallo, Giuseppe Civitale, Fausto Veranzi, és ebben az idõben mérte fel a várat Giullio Turco is.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.