Sima Qian: A hunok története /Kr.e. 104-től íródott/, a Shi Ji 110. kötete, Magyar Ház Kiadó, fordította: Du Yaxiong és Horváth Izabella
/17./ A szerző szerint Kínában az északi és nyugati területeken már a "legendás császárok korában" - Kr.e. III. évezred - is éltek hunok, ami egybevág a mongol régészek eredményeivel, miszerint a korszakban erőteljes NY-K-irányú europid bevándorlás mutatható ki a térségben.
"Az északi vadonokat lakják és állataikat követve vonulnak egyik helyről a másikra. Többnyire lovakat, teheneket tenyésztenek, de olyan ritka háziállataik is vannak, mint a teve, a szamár, az öszvér, valamint a különleges lófajták..... nincsenek fallal körülvett városaik....földműveléssel nem foglalkoznak. Területeiket különböző vezérek között osztották fel. Írásrendszerük nincs, népüket élőszóval kormányozzák.
A kicsi fiúk már megülik a juhot, nyíllal madarakat, patkányokat lőnek. Mikor kissé nagyobbak lesznek, rókát lőnek és nyulat eledelnek. Minden férfi ért az íjfeszítéshez, és páncélos lovas harcos lesz. Békés időben nyájaikat, csordáikat legeltetik, élelmüket vadászattal szerzik meg. Veszély idején gyakorlatoznak, hogy készen legyenek a hódító hadjáratokra. Ez velük született tulajdonságuk.
Távoli harchoz íjat és nyilat, míg közelharchoz a rövid dárdát és a kardot használják. Ha a harcban sikereik vannak, /19./ előrenyomulnak, de ha nem, visszahúzódnak. Nem tartják szégyennek a megfutamodást......A királytól lefelé mindenki a háziállatok húsát eszi, az állatok bőréből készül öltözetük, és nemez, vagy bunda vállravetőt használnak."
/27./"Kr.e. 400-ban Wuling fejedelem módosította hadseregének szokásait, s elrendelte, hogy katonái hu harcosok módjára öltözzenek, lovagoljanak és íjazzanak.Ezután észak felé indult...és sikeres hadjáratot vezetett....Ekkor nagy falakat épített..."
/31./ C1-in Si Huang Ti "Kimélyítette a völgyeket és várfalakat, épületeket húzott fel .... az egész védővonal 10 000 li / 1li=500m/ hosszú volt..... A hun uralkodó neve Touman volt, nem tudott ellenállni a Csin haderőknek, északra húzódott, ahol tíz évig tartózkodott. ...a hűbéres urak fellázadtak ...s ez a birodalomban zavart okozott, ... a határőrség tagjai ...hazatértek....a hunok ...újra megvetették a lábukat a Sárga Folyó kanyarulatától délre, a régi határok mentén. Touman legidősebb fia és trónörököse Modu volt, de volt egy fiatalabb fia is egy másik fejedelemasszonytól....„Úgy döntött, hogy Modut elteszi lába alól és az ifjabb fiút emeli trónra. Ezért Modut elküldte a túszként a rouzhi birodalomba. Miután Modu odaérkezett, Touman hirtelen megtámadta a rouzhi birodalmat. A rouzhi uralkodó meg akarta ölni Modut, de sikerült neki /33/az egyik legjobb lovat elkötni és megszökni, s idővel visszaérkezett a hun területre. Az apa – fia bátorságát látva – tízezer lovas parancsnokának nevezte ki őt.
Modu fütyülő nyílhegyeket készíttetett és ezekkel gyakorlatozott lovas katonáival együtt.
- Lőjetek oda, ahová az én nyilam repül – parancsolta – és aki nem oda céloz, ahová az én nyílvesszőm száll, meghal. ……Modu azonnal kivégezte a tétovázókat. ….Egy … vadászat alkalmával Modu apjával, Touman shanyuval tartott és ekkor egy fütyülő nyílvesszőt lőtt rá. Minden embere követte példáját…..Touman shanyut halálra nyilazták.
/35./ A donghu és xiongnu birodalmak között volt egy…..lakatlan terület, ami elválasztotta a két országot egymástól. Ezt a területet „outou”-nak nevezték.
/37./ …roppant vereséget mértek a donghukra…..ekkor Modu nyugatnak vette útját, ahol rátört a rouzhi birodalomra és győzelmet aratott felettük, majd a Sárga Folyótól délre fekvő loufan és baiyang/Fehér Juh/ népek területét szállta meg…….így a han és xiongnu birodalmak közötti határ a régi, a Sárga Folyó kanyarulatától délre lévő határvonalat követte. Innen a zhaona, fushi területekre vonult és yan és dai részeket is megszállt./Kr.e. 206/. …..ekkor több mint 300 000 jó íjásszal rendelkezett.
….ekkor érték el a xiongnuk a hatalom és a nagyság tetőfokát, minden más törzset leigáztak északon, és délnek fordulva a han birodalom ellen indultak, mint olyan nép, aki már erőben egyenrangú vele.
A shanyu alatt állnak a jobb és bal bölcs fejedelmek, a jobb és bal luli fejedelmek, a jobb és bal hadvezérek, jobb és bal parancsnokok, jobb és bal udvartartási irányítók és a jobb és bal gudu márkik.
A "bölcs" szó xiongnu nyelven /39./ "tuqi", és szokás szerint a shanyut baloldali tuqi fejedelemnek nevezik. A többi vezér között, kezdve a bölcs fejedelmektől lefelé, a legfontosabbak 10 000 lovasnak parancsolnak. Egy kevésbé rangos vezér csak pár ezer lovas parancsnoka. Összesen 24 vezér van, de mindegyiket "tízezer lovas urának" szólítják.
A magas tanácsi és miniszetri hivatalok nemzedékről nemzedékre öröklődnek. A Huyan, Lan, és később Xubu családok alkotják a xiongnu nemességet.
A baloldali vezérek az ország keleti laknak, a shangoktól keletre a huimo és a koreai népek területéig. A jobboldali fejedelmek és vezérek nyugatra laknak, a shang tartománytóül nyugatra a rouzhi, di és qiang területekig, a shanyu udvara a dai és yunjung területektől északra fekszik. Mindegyiknek megvan a maga területe, ahol egyik helyről a másikra vonulnak vizet és legelőt keresve.
A jobb és bal bölcs fejedelmek a leghatalmasabbak, míg a gutu márkik a shanyunak segítenek az ország kormányzásában. A 24 vezér mindegyike kijelöli saját ezredesét, századosát és tizedesét, éppúgy, mint saját alfejedelmét, miniszetrelnökét, főparancsnokát, udvartartási irányítóját, juqu hivatalnokokat és másokat.
Az év első havában a....vezérek kisebb gyűlést tartanak a shanyu sátrában és áldozatot mutatnak be. Az ötödik hónapban naggyűlést tartanak Longchengben /Sárkányváros, amely az Orchon folyó nyugati részén, a mai Hoshoot város mellett álott/, ahol áldozatot mutatnak be a hun ősöknek,égnek és földnek, isteneknek és szellemeknek. Ősszel, amikor a lovak kövérek, ismét nagy gyülekezetet tartanak. Ekkor szertartásosan körülnyargalnak egy erdőt és ... áldozatot mutatnak be. A nép-és állatszámlálás is ekkor történik.
A hun törvények szerint, aki békés időben több mint fél singnyire /31 cm./ kirántja kardját a hüvelyéből, halálra ítélik.
/41./Akit lopásért ítélnek el, annak összes vagyonát elkobozzák. Kisebb kihágásokért járó büntetés a bokacsont zúzása. ...Komoly bűnökért halál jár. Senkit sem börtönöznek be tíz napnál hosszabb időre, és a börtönben lévők száma nem több egy maroknyinál az egész országban.
Hajnalban az uralkodó elhagyja a tábort és a felkelő nap előtt arcra borul. Este a hold előtt borul arcra.
Az ültetési rend szerint a bal oldal, vagy az arccal észak felé levő rész a tiszteletbeli vendégeknek van fenntartva. A hét /tíznapos!/középső
napjait tartják a legszerencsésebbnek.
Kettős koporsóba - egy belsőbe és egy külsőbe - temetkeznek, arany, ezüst, szőrme és ruhamellékletekkel, de nem emelnek sírdombot, nem ültetnek fát a sírra, s gyászruhát sem öltenek. Mikor egy uralkodó meghal, gyakran tucatnyira, de néha száznál is többre rúg a fejedelmi kegyben részesült tanácsadók és ágyasok száma, akik követik őt a halálba.
Amikor valamibe belefognak, először megfigyelik a holdat és a csilagokat. Telihold idején támadnak, holdfogyatkozáskor visszaparancsolják a seregeket.
Ügyesen tudják csalétekcsapatokkal kelepcébe csalni és elpusztítani az ellenfelet. Ha megpillantják az ellenséget, lecsapnak rá, mint portyára éhes madárcsapat, de ha megszorítják őket, /43/ szétrebbenek és eltűnek, mint a köd.
/43./....Modu egy sor hadjáratot indított észak felé, hogy meghódítsa a hunyu, a qushe, a dingling, a gekun, és a xinli hatalmak területeit./Kr.e. 206-ban/. Ezért a nemesek és a tanácsadók mind Modu mellé álltak és valóban méltó vezérnek tartották.
/45./ Liu Bang császár személyesen vezette a seregét.....Modu úgy tett, mintha menekülne....a han/kínai/ erők üldözni kezdték. Modu elrejtette legjobb katonáit....Így az egész han hadsereg....utánuk iramodott észak felé. Liu Banggal az élen egészen Pingcheng / a mai Daton város közelében/ városáig hatoltak. Mielőtt a /kínai/ lovasság beérkezett volna, Modu négyszázezer legjobb lovasával körülfogta Liu Bang csapatait....és hét napig fogva tartotta őket. A han haderő a gyűrűben sem segítséget, sem élelmet nem kaphatott a kívül lévő csapatoktól, mert a hunok minden irányból körülvették őket: fehér lovakkal a nyugati oldalon, zöld lovakkal a keleti oldalon, fekete lovakkal az északi oldalon és vörös lovakkal a déli oldalon.
/47./
Ammianus Marcellinus, aki soha nem látott élő hunt:-)
"A hunok népe, melyről a régi írások alig emlékeznek meg, az Azovi tenger mocsarain túl a jeges óceán mellett tanyázik, vadsága minden képzeltet felülmúl. Sohasem húzódnak épület fedele alá, az ilyesmit úgy kerülik, mint az emberek megszokott életétől különválasztott temetőket. Náluk még csak egy náddal fedett kunyhót sem találni. Így kóborolnak. Ennek a népnek minden tagja éjjel-nappal lóháton intézi az adás-vételt, így eszik és iszik, és az állat keskeny nyakára dőlve alszik. Ha támadás éri őket, ék alakban vonulnak csatába, közben ijesztő harci kiáltásokat hallatnak. Mivel könnyen és gyorsan mozognak, szánt szándékkal szétszóródva, oly hirtelen csapnak át támadásba, hogy rendezetlenül is roppant vérengzést okozva száguldoznak, de sietségük miatt sem megerősített hely ostromlása, sem az ellenséges tábor fosztogatása közben nem látni őket. Meg is érdemlik a világ legfélelmetesebb harcosainak hírét, mert messziről csodálatos ügyességekkel összeillesztett nyilakkal lődöznek. (…)
Vadságuk minden képzeletet felülmúl. Minden szépség nélkül valók, zömök, izmos termetűek, vastag nyakúak, ijesztően formátlanok és görbe lábúak, az ember két lábon járó állatoknak hihetné, vagy a hídveréshez használt durván faragott cölöpökhöz hasonlíthatná őket. Meg vannak anélkül, hogy főznék vagy fűszereznék ételüket: megeszik a vadnövények gyökereit és bármiféle állat félig nyers húsát, amit combjuk alatt puhítanak a ló hátán. Csecsemőkortól fogva megszokták a hideget, az éhséget, a szomjúságot. Lovaikhoz szinte hozzánőttek. Nincsenek kijelölt lakóhelyeik, nincs otthonuk, sem törvényük, hanem megállás nélkül kóborolnak, mintha megállás nélkül menekülnének valaki elől lakókocsijaikkal. Ezeken szövik asszonyaik azokat a borzalmas ruhákat, itt érintkeznek a férfiakkal, itt szülik meg és nevelik gyermekeiket, míg csak fel nem cseperednek. "
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
