| | Következő 10 cikk | Előző 10 cikk | 
 
	
		| A nyíl és a dal |  | 2011.05.02. 23:15 |  
		| 
	  
	
		
			| 
					Henry Wadsworth Longfellow (1807-1882)
					The Arrow and the Song
					I shot an arrow into the air, 
					It fell to earth, I knew not where; 
					For, so swiftly it flew, the sight 
					Could not follow it in its flight. 
					  
					I breathed a song into the air, 
					It fell to earth, I knew not where; 
					For who has sight so keen and strong, 
					That it can follow the flight of song? 
					  
					Long, long afterward, in an oak 
					I found the arrow, still unbroke; 
					And the song, from beginning to end, 
					I found again in the heart of a friend. 
					  | 
					 
					A nyíl és a dal
					  
					Kilőttem egy nyilat a levegőbe 
					Azt sem tudom hol, leesett a földre; 
					Mert oly sebes volt a röpte 
					Tekintet sem követhette. 
					  
					Most egy dalt leheltem a levegőbe 
					Azt sem tudom hol, leesett a földre; 
					Élénk és éles tekintet, 
					A dal gyors röptét követed? 
					  
					Egy tölgyfában, messze-messze előre 
					Megtaláltam a nyilamat, s nem törve; 
					És a dalomra épen, egészben 
					Rátaláltam barátom szívében. 
					Forditotta:Timár Ferenc, (alias: Gubu) |  
	  |  
 
	
		| Arany János: Az örökség |  | 2011.01.28. 22:40 |  
		| Azok a magyarok, kik e hazátVéren vették, vérrel ótalmazák,
 Azok a magyarok, ha riadót fúttak,
 A halál képétől nem messzire búttak.
 Lakásuk volt paripájok háta,Vetett ágyok kemény nyeregkápa:
 Ettek és aludtak vérmocskolta nyergen,
 Jártak éjjel-nappal sok nehéz fegyverben.
 Nem kérdezték: sok-e az ellenség?Olvasatlan próbáltak szerencsét;
 Tudták, a szerencse mindig ahhoz pártol,
 Kinek szive még a halálban is bátor.
 Elfogytak, elzülltek ottan-ottan,Szép országok hevert elhagyottan,
 Fölveré az isten mindenféle gyoma,
 Éktelenné tette török, tatár nyoma.
 Rongált zászló lőn az ő formája,Nem volt annak színe, sem fonákja,
 Itt-amott sötétlett rajta egy-egy vérfolt:
 Szép zászlónk, az ország, váznál nem egyéb volt.
 E becses zászlónak, a hazának,Védelmében hányan elhullának!
 Vérökben a rúdját hányszor megfereszték
 Régi ősapáink! de el nem ereszték.
 Igy a zászló, ránk örökbe maradt,Ránk hagyák azt erős átok alatt:
 Átok alatt, hogy, ha elpártolunk attul,
 Ne legyen az isten istenünk azontul.
 Most telik be, vagy soha, ez átok.A zászlót, a zászlót ne hagyjátok!
 Ha minket elfú az idők zivatarja:
 Nem lesz az istennek soha több magyarja.
 (1848)   |  
				 | Következő 10 cikk | Előző 10 cikk | 
 |